Az alábbi listában a darabban előforuló kulcsfontosságú kifejezéseket lehet megtalálni.

Belleville

/belvil/
Marcel bárkája - teherszállító és egyben lakóhajó is. Itt él Georgette-tel, együtt utaznak fel-alá a Szajnán. Marcel örökségül kapta a hajót az előző főnökétől, aki valamiért fiaként nagyon szerette őt (noha Marcel ki nem állta).  A hajónak más neve volt eretileg, de Marcel átnevezte, hogy Georgette-et lánykori otthonára, Párizs Belleville városrészére emlékeztesse. Mme Pie megjegyzi: a hajót átnevezni, az balszerencsét hoz.

berberek

Több népet magába foglaló népcsoport Északnyugat-Afrikában (legismertebbek közülük a tuaregek). Sivatagi nép, Môle úgy tudja (tévesen), hogy főleg kábítószerrel foglalkoznak. A mi 'barbár' szavunk az ő nevükből ered.

a doktor

Georgette apja, aki kitagadta a lányt, amikor az hozzáment Marcelhez. Georgette nagyon hisz a névmágiában, akinek a létéről nem akar tudomást venni abban a pillanatban, annak nem mondja a nevét - így a számára semmibe tűnt apját sem nevezi néven sem ő, sem más. Sejthető, hogy az apa végtelen dühében nem egyszerűen megszakított minden kapcsolatot a lányával, de pénzt is fizetett a bérkocsisoknak, hogy verjék meg, ha látják - nem csak Marcelt, de a lányt és az újszülöttet is. Georgette túltette magát ezen gyorsan, és már rég nem fél - de az apját csak úgy emlegeti: az a rohadék.

​Chateaubriand

/satobrian/
A Libération nevű hajó kapitánya (utóbbi a Belleville-hez hasonlatos folyami teherszállító), csempész és tolvaj. A kétségbeesésében hozzá forduló Marcelt felülteti, egy képtelenül bonyolult biztosítási csalás útján akarja lehúzni - amint azon Mme Pie azonnal átlát. Az már a szerencsétlen véletlen műve, hogy Henry is pont a Libération-t nézte ki, hogy azon Georgette-tel együtt Rouen-ba szökjenek - Chateaubriand vélhetően őt is átvágja.

Chartier étterem

/sártyié/
Nagymúltú étkezde Párizsban. Arról ismeretes, hogy annakidején az úri közönségnek a fal melletti sokfiókos szekrénykékben biztosítottak lehetőséget, hogy saját evőeszközeiket ott tárolhassák. Ez a szisztéma ma már nincs meg, de az étterem maga igen, és a pincérek ma is a csomagolópapírból készült abroszra írják fel a rendeléseket, és arra járó kollégájuk már teszi is az asztalra az ételt - ez tehát afféle ős-gyorsétterem. Specialitásuk természetesen a csiga.

csoportos szereplő

Ma már ritkább az ilyesmi, de nagyszínházaknál régen sok statiszta volt, akik a tömegjelenetekben szerepeltek. Az operában különösen fontosak, hiszen a kórus gyakran a nehéz énekelnivaló miatt nem ér rá esni-kelni, így a csaták, tróntermi képek, menetelések, rabszolga-sínylődések, ilyesmik megjelenítéséhez kellett a sok csoportos szereplő. Ma már szinte hihetetlen, de a létszám elvileg korlátlan volt ezeknek az előadásoknak a színrevitelénél (250 szereplős előadásokról is tudunk!), pár krajcárért mindenki boldogan ment alabárdosnak vagy ilyesminek, csak szerepelhessen. A csoportos szereplők a házon belül soha, de kint a civil életben gyakran "művész úrnak" szólíttatták magukat, és színművészként tekintettek magukra.
​Pötyi mama kalandos élete során az operaszínpadokon is megfordult efféle minőségében.

Dreyfus

/dreifusz/
Delikát élelmiszerüzlet - Marcel innen rendel ünnepi hidegtálakat a hosszúnak ígérkező éjszaka elején, hogy díszvacsorával ünnepeljék meg a sikeres téli szezont. Nagyon drága. 

Duclaire

/dükleer/
Település a Szajna partján, lefelé a folyón. Marcel azt hazudja a többieknek, hogy oda kell a hajóval (üresen) lemenniük korán reggel, egy új fuvarért. 

Eiffel-torony

Párizsban egymást követték a világkiállítások, a torony nem a mienk (az 1900-as), hanem az eggyel korábbi expóra készült, de ekkor is állt (ahogy ma is), és látogatható volt. 1900-ban mindenesetre aranysárgára festették, hogy valami azért legyen vele, ha már idecsődül az egész világ. Mme Pie buzgó látogatója, mindennap felmegy körülnézni.

hasis

Kábítószer. Môle belekeveredik egy szórakozóhelyen egy hasisos szituációba, minden bizonnyal rögtön kicsit túl is adagolja magát. A hasis a kannabisz gyantájából készül, de erősebb a marihuánánál. Termesztéséhez sivatagos körülmények kellenek - így Môle nem tudja teljesen rosszul, hogy a marokkóiaknál kell keresni. A kábítószerek ekkoriban még nem voltak illegálisak, noha káros mellékhatásaikról (és a hozzájuk kapcsolódó bűnözésről) már tudott az akkori közvélemény.

Jemaa el-Fna

/dzsema el fná/
Marrákes híres főtere Marokkóban. Ma már turistalátványosság elsősorban, de a francia gyarmati időkben az egész világrész fontos központja volt - egyik sarkán a hajdani idegenlégiós tisztek törzshelyének számító Cafe France ma is megvan és működik. A mi történetünkben egy gyanús teakimérés neve, ahol többé-kevésbé nyílt titokként hasist forgalmaznak. Ezen a sorsdöntő éjszakán Môle, Henry és Georgette is megfordul itt.

kabin

A hajóra eszkábált házikót kabinnak hívjuk ebben a darabban. Nem kormányállás vagy vezetőfülke tehát, mint manapság lenne, ezeket a hajókat még a farban elhelyezett ormótlan rúddal kormányozták. A kabin tehát inkább otthon, afféle kunyhó, ablakokkal, kényelmetlen és szűkös fekhelyekkel, a fa hajókban mindig ott lötybölődő fenékvíz és a lámpások olajának szagával. Egy ilyen bárkán lakni persze romantikus dolognak számított akkor is - de azért elsősorban kényelmetlen, hideg, büdös és nagyon egészségtelen volt, különösen télen.

Káplár

Madame Pie macskája. Az eredeti Puccini-operában is szerepel, Caporale néven - Mme Pie (azaz Szarka mama) borjúszívet visz neki vacsorára.

Kambodzsa

Ország Délkelet-Ázsiában, az Indokínai-félszigeten, a Thai-öböl partján. Egészen a közelmúltig francia fennhatóság alatt állt, a gyarmati hadsereggel együtt Pötyi mama is odavetődött életének egy szakaszában, a napóleoni háborúk után. Ugyanakkor nem mindent érdemes elhinni neki, meg az is lehet, hogy simán rosszul emlékszik.

Kétlépcsős

Képzeletbeli kocsma, Pötyi néni törzshelye.

kilencszáz frank

Az első felvonás végén 900 frank osztalékot fizet Marcel a társaság tagjainak - fejenként. Ez hatalmas összeg, ma azt mondanánk: milliós nagyságrendű. Összevetésként: a történetünk hősei fizikai munkások, akik 5-6 frankot kerestek naponta (16 óra munkával!). Egy vasutas 1000 frankot kapott egy évre ekkoriban. A nők ennél sokkal kevesebbet, 2-3 frankot kerestek naponta. 

kommün

A párizsi kommün egy korai változata volt a nép önrendelkezésén alapuló államberendezkedés elképzelésének, amelyet 1871-ben a kormányerők vérbe fojtottak, hatalmas mészárlást rendezve. A tanácsok szövetségén keresztül a hatalmat közvetlenül gyakorló köznép: ez lett később a kommunizmus fogalma. Az első kommunista állam a Szovjetúnió lett (igaz, jópár évtizeddel később), a második, meglepő módon: Magyarország (a Tanácsköztársaság idején). Mme Pie elmeséli az első felvonásban, hogy apjával együtt túlélte a párizsi kommün végét jelentő Véres Hetet. Minden más családtagja odaveszett.

A köpeny

Puccini egyfelnovásos operája, a mi történetünk ennek egy parafrázisa. Noha beavatkoztunk a cselekménybe (vagyis inkább: a saját változatunkat, vagy ha úgy tetszik, elemzésünket szerettük volna elmesélni), de megtartottuk az eredeti szerkezet nagyját és a szerepneveket is. A köpeny egyébként Triptichon címen két másik egyfelvonásos Puccini-operával (Suor Angelica, Gianni Schicchi) együtt világszerte az alaprepertoár része, Budapesten is folyamatosan műsoron van.

Libération

/liberaszion/
A Belleville-hez hasonló lakó- és teherhajó. Marcel elkeseredésében egy komplikált biztosítási csalási manőverbe vág bele, ebben lenne fontos szerepe ennek a másik hajónak. De sajnos, gyakorlatlan lévén ebben, hamar áldozatul esik a nála dörzsöltebb szélhámosoknak - köztük a Libération kapitányának, a minden hájjal megkent ​Chateaubriand-nak.

a Lumiére-fivérek

/lümier/
Francia mérnökök, a kinematográf (azaz a mozgófénykép kivetítésére alkalmas szerkezet) szabadalmaztatói. Történetünk idején már öt éve létezett mindenki által látogatható mutatványuk, a mozi, amely az összes technikai újdonság közül messze a legnagyobb hatást teszi a szorgos-dolgos életébe (és a kisfia elvesztése utáni bánatba) belefásult Georgette-re. Érdekesség, hogy hangosfilm is létezett már ekkor, de az a technológia még messze nem volt elég megbízható ekkoriban, széles körben csak évtizedekkel később terjedt el. Az első hangosfilmek egyébként operák voltak.

marokkánok

Helyesen marokkóiak, csak Môle rosszul tudja. Marokkó híres-hírhedt francia gyarmat volt, a magyar közönség fogalmai erről a korról főleg Rejtő Jenő műveiből származnak (noha azok is a fantázia szüleményei, éppúgy, mint a mi darabunk). A maga módján derűs Môle kicsit zavarosan tudja, hogy kifélék-mifélék, főleg kábítószerkereskedőknek és vásári mutatványosoknak hiszi őket. Sajnos nincs mód tisztázni, hogy nem általában hív-e minden számára ismeretlen népet marokkánnak - annyi bizonyosnak tűnik, hogy gyarmati katona lévén korábban, errefelé szolgált.

mángorló

Helyesebben sulyokfa. Egyik oldalán recés, ormótlan, nagy fadarab, métaütőhöz hasonlít. Mosáshoz (ruhanemű dörgöléséhez) használták a korszerű folttisztítók előtti időkben. Sok háztartásban előfordult, ebben a darabban is többeknek van ilyen. Gyakorlott kézben elég veszedelmes fegyver.

metró

Vitán felül a világkiállítás legnagyobb szenzációja az ekkor megnyílt földalatti vasút volt, a Métropolitain, amely után ma mindenütt metrónak hívják a metrót. 

Mimi

Puccini Bohémélet c. operájának női főszereplője, szoprán. A szerencsétlen sorsú varrólány (egyébként Párizsban játszódó) története korszakteremtő és példátlan világsiker volt, dallamait mindenki fejből tudta és dúdolta (Pötyi mama is jól ismeri, az első jelenetben ádáz ismertetőt tart belőle a többé-kevésbé érdeklődő kikötői népségnek). Az opera végén az addigra egymástól eltávolodott szerelmespár újra találkozik, mert Mimi halálos beteg, és visszatérvén igazi szerelméhez (Rodolphe-hoz) el akarja mondani neki, hogy végig őt szerette. Azonban az, hogy odavonszolja magát Rodolphe padlásszobájába, az életébe kerül, mert addigra már nagyon gyenge. Az ölében be nem teljesült szerelmét és a lány utolsó gesztusának megrendítő voltát gyászoló Rodolphe felszakadó "Mimi"-kiáltása az operairodalom egyik leghíresebb pillanata.

mozgójárda

A számos elképesztő technikai látványosság egyike ezen a világkiállításon. Két sávban üzemelt (Mme Pie rosszul tudja!), egy lassabb és egy gyorsabb változatban, ezekre fel lehetett ugrálni, és az utcán nagy távolságokat tenni meg vele - legalábbis ez volt az elképzelés. Prototípusa nagy siker volt, mindenki ment rajta pár kört akkoriban - de, mint tudjuk, végül utcai változata nem terjedt el (igazából nem volt túl praktikus, valamint fából és vasból lévén zajos is volt nagyon, meg hát elég veszélyes is).

Musetta

/muzetta/, esetleg /müzett/ vagy (helytelenül): /müzetta/
Helyesebben Musette, Puccini Bohémélet c. operajának egyik női szereplője. A külvilág számára kocsmai énektanárként mutatkozik, de sejthető, hogy valójában prostituált. Hatalmas díva, híresen kegyetlen az érte rajongó férfiakkal, töri a szívüket össze szüntelenül. Mimi és Rodolphe szerelmének kivételes voltát azonban azonnal felismeri, és segíti őket, az egyébként akarnok és önző nő kifejezetten önfeláldozó gesztusokat is tesz. Ő ismeri fel először, hogy Miminek már nincs sok hátra, és ő énekel imát a haldokló lány felett, úgy szólítva meg az Urat, hogy tudja: nem méltó a kegyére, de most nem magának kér.

"Nincs itt senki..."

"Sono andati..." - Puccini Bohémélet c. operájának híres részlete. A haldokló (és többször eszméletét vesztő) Mimi felébredvén kettesben találja magát szerelmével (a többiek lementek az utcára, hogy orvosságot és valami kézmelegítőt szerezzenek neki), és halála előtt még megvallja neki, hogy végig őt szerette.

MIMI:
nincs itt senki
azt hitték, ugye, alszom
tettetés volt, hogy hagyjanak magunkra
oly sokféléről kell veled beszélnem
vagy csak egyről, mely mély, mint a tenger
mint a tenger, oly mély és érthetetlen*
csak te vagy az életem, halálom
te mindenségem, imádlak úgy, mint régen

RODOLPHE:
ó, Mimi, te bájos Mimi

MIMI:
szép most is az arcom?

RODOLPHE:
szép vagy
szép, mint a hajnal

MIMI:
nem igaz a hasonlat
mondd inkább úgy
szép vagy
szép, mint az alkony

*ez egy torz változat egyébként, 'véghetetlen' lenne helyesen, de Pötyi mama rosszul tudja.

olimpia

Az 1900-as párizsi világkiállítás egybeesett az első olyan olimpiával, amelyet nem Athénban tartottak. A szokásos sportok (főleg atlétika) mellett mai szemmel nézve elképsztő versenyszámok is voltak: léghajózás, ágyúval célbalövés, sporthorgászat, tűzoltóverseny, sőt, művészeti versenyek is, pl. költészet. A versenyeken (ekkor először) nők is indulhattak.

opera

Történetünk renegeteg szálon kapcsolódik az opera műfajához. Széleskörű az egyetértés abban, hogy a zenés színház régebbi, mint a prózai, így az opera a színháztörténet legkorábbi időszakaiba ereszti a gyökereit - bár ma ismert formáját a XVI. század végére kezdte csak elnyerni, és még utána is sokat változott. Nagy hatása és sikere (a benne rejlő művészi csúcsteljesítmények mellett) nem kis részben fizikai természetű: a hangrögzítés (és a hangerősítés!) kora előtt egyszerűen nem lehetett máshol hozzájutni olyan gazdag, számolatlan frekvencián zsengő-bongó, az egész testen áthatoló hangzáshoz, mint amit egy nagyzenekar és a vegyeskarral kiegészült szólisták létre tudtak hozni egy fából készült (teljes egészében zengő, tehát önmagában is hangszerként funkcionáló) nagyteremben. A mi történetünk szempontjából azért is érdekes, mert az opera (amely messze a legköltségesebb a színpadi műfajok közül, egyébként a mai napig) mindig is az elit szórakozása volt - de pont ekkor, a XIX. század végére mégis volt pár olyan évtizede, amikor igazi, széles körben hozzáférhető népszórakoztatássá tudott válni. Ez az opera aranykora, az ottocento, amikor ehhez a díszes palotákban bemutatott, hatalmas és hangos és szívfacsaró spektákulumhoz bárki hozzáférhetett (és mivel nagyon sok ember kellett a létrehozásához, akár szerepelhetett is benne, ha máshogy nem, statisztaként). A párizsi operaélet különösen is pezsgő volt, Pötyi mama is belekeveredett, mint a darabból kiderül.
Az opera, bár ma is létezik (és keletkezik is!), mára jócskán teret vesztett, helyét (és szórakoztatóipari funkcióit) többé-kevésbé átvette a leszármazottjának tekinthető musical (amelynek korszakteremtő és máig egyik legnagyobb sikere, Az operaház fantomja pont a párizsi operában játszódik egyébként).

padlásszoba

Puccini Bohémélet c. operájának emblematikus helyszíne, műterem, egy költő és egy festőművész közös lakása. A fiatal, nemtörődöm és életszerető párizsi művész archetípusa ekkoriban lett világszerte ismert fogalom (és aztán elhasznált közhely), ebben kulcsszerepe van a tágas, napfényes, nagyablakos padlásszoba képének, ahonnan a mélyben ragyogó város látszik, és barátságosan ég a tűz a kályhában - de ahol még így is jéghideg van, alig lehet megmaradni.

Palais de l'électricité

/palé dö lelektriszité/
A világkiállításos látványosságok egyike, monumentális palota, amelyet százezer villanykörtével borítottak be. Môle persze itt is megfordul, hiszen mindent meg akar nézegetni.

rakpart

Párizsban ekkoriban (más világvárosokhoz, pl. Budapesthez hasonlóan) a nagy forgalom és a rossz utak miatt a teherszállítás nagy része a folyón zajlott, így a rakpartok nem turistalátványosságok és sétahajó-kikötők voltak, mint manapság, hanem zsúfolt, forgalmas, zajos teherkikötők - és mint ilyenek, elég veszélyesek is, főleg éjszaka. Melósok, hajósok, hajléktalanok, zsebmetszők, csempészek és mindenféle más kikötői népség örvénylett itt - a felső rakpartokon korzózó úri közönségtől szigorúan elkülönülve. A mi történetünkben itt, a városközpont alatt áll kikötve a Belleville, amely előtt történetünk játszódik.

Rodin

/roden/
Nagy hatású francia szobrászművész, aki történetünk idején már valóságos nemzeti intézménynek számított, saját (és hatalmas!) pavilonja volt a világkiállításon. Főleg a testi szerelmet (a súlyos matéria dacára könnyedén és légiesen - és elég szemérmetlenül!) bemutató szobrairól ismert. Môle bolyongásai során betéved ide is. 

Rouen

/ruan/
Város a Szajna partján - innen származik Henry.

sezlony

Félig fekvő, félig ülő testtartásra alkalmas bútor. A betegen felkönyöklő Mimi, amint Rodolphe hátulról feltámogatja, hogy együtt énekelni tudjanak - az operatörténet egyik legtöbbször fotózott jelenete. 

tabarro

A 'köpeny' szó olaszul. Puccini történetünk alapjául szolgáló egyfelvonásos operájának ez az eredeti címe. Nálunk Marcel emblematikus hajósköpönyege nem szerepel ugyan, de sok szó esik róla - azzal takarja be azt, akit meg akar óvni. A mi színdarabunkban játékos tisztelgésből ezt a vezetéknevet adtuk Marcelnek, így Marcel és Georgette együtt: a Tabarro-házaspár.

tüdővírus

Hőseink nem különösebben tájékozottak egészségügyi kérdésekben, így összefoglaló néven tüdővírusnak hívnak mindent, amibe egy ilyen nyomorult, küszködő hajóséletben bele lehet halni. Pötyi mama ráadásul rengeteg tüdővírusos operarészletet ismer, és lelkesen ismerteti is őket, ha módja van rá - ami nem nagyon tapintatos, hiszen Marcel és Georgette kisfia, bátor és szabad új életük gyümölcse csecsemőkorában belehalt a hidegbe és a nélkülözésbe, amit a szülők sosem bocsátottak meg maguknak igazán.

Tülériák kertje

Azaz Jardin des Tuileries, a Szajna partján húzódó park Párizsban, a Louvre közelében. Történetünk idején egy hatalmas, minden francia polgármestert vendégül látó ültetett vacsorát tartottak itt, huszonhétezer vendéggel. Csak majonézből 2500 liter fogyott, amint azt Mme Pie nem felejti el megjegyezni, a pincérek pedig motorhajtánnyal közlekedtek az asztalok között, legalábbis ő úgy hallotta.

világkiállítás

Másképpen: expó. A nemzetek iparának, kultúrájának, technikai fejlesztéseinek díszbemutatója. Ekkor élte virágkorát ez a műfaj (noha ma is létezik), hatalmas beruházások, építkezések kísérték, látogatóinak száma ma szinte elképzelhetetlen, több tízmilliós nagyságrendű. Az ideiglenesnek szánt pavilonok némelyike máig megvan, ilyen Párizsban a Grand Palace és a Petit Palace, vagy maga az Eiffel-torony - vagy Pesten a városligeti Vajdahunyad vára. Párizsban egymást követték a világkiállítások, a mi történetünk az 1900-as expó idején játszódik, amely egybeesett egyébként az első olimpiával is (mármint az első olyannal, amit nem Athénben tartottak). Bővebben erről itt lehet olvasni.