MARCEL

Pataki Ferenc
​Ötven év körüli, energikus, erős, de zárkózott férfi. Mogorva híre van, pedig a tagbaszakadt, a fizikai munkától szívóssá és kevés beszédűvé vált medve takarásában egy érzelmileg szinte gyerekesen tiszta, odaadó, érzékeny ember bújik meg. Folyami fuvarozó, aki saját bárkáján dolgozik, és ott is él fele olyan fiatal, feltűnően bájos feleségével, akiért feltétel nélkül rajong. Hosszú utak során Párizsba szállítanak mindenfélét, majd üresen indulnak vissza általában. Kiváló emberismerő, tisztességes főnök, sok hétköznapias bölcsesség szorult bele. Ugyanakkor régivágású is, makacsul hisz a világ rendjében, a gyorsuló időket idegenkedve figyeli. Elhiszi, hogy ő és a csodaszép fiatalasszony kivételt képeznek minden alól, ketten vannak a világ ellen. Hogy mindent meg tudnak beszélni, és hogy együtt mindent átvészelnek majd. Mert megbíznak egymásban.

GEORGETTE

László Lili
​25 év körüli fiatalasszony, Marcel felesége. Párizsi lány, Belleville-ben nőtt föl. Noha kislányos alkata és derűje miatt sokszor kezelik gyereknek, valójában koraérett, üdítően felnőttes nő, aki hamar átlátta, hogy a szegénységből számára nincs kiút, és hogy az elé kirakott élethetőségek nem teszik boldoggá. Sokat csatangolt, elvarázsolta a századfordulós Párizs – de közben azt is megértette, hogy idegen az alkatától a korban többé-kevésbé már megtűrt szabadosság. Inkább férjhez megy tehát, mindenki meglepetésére (és rosszallására) a nála kétszer idősebb Marcelhez, és odaköltözik hozzá a bárkára, függetlenedve az egész addigi életétől. Nem pusztán kettejük kétségtelen szerelme, de az is erős szövetséget köt kettejük között, hogy a lány döntése mélyen tudatos és kétely nélküli (szinte dacosan látja magát anyának, feleségnek, háziasszonynak – a tündöklő szépsége miatti állandó zaklatások ellenszeréül is) – a férfi pedig el sem hiszi hatalmas szerencséjét. Innentől a leendő közös életükért robotolnak, már csak egy kicsit kell várni, már csak egy kicsit kell kitartani… majd lesz házikó, leszt gyerek, lesz muskátli. A dolog azonban nem megy jól, a hajós üzlet akkor is csak saját magát képes fenntartani, ha éppen jól megy –  az első kisfiú pedig meghal  még csecsemőkorában. Így a lány számára lassan világossá válik, hogy ez is zsákutca. Ez már: ez. Más nem lesz. Ekkor toppan be az életébe egy fiatal fiú…

MME PIE

Udvaros Dorottya
​Zsibárus asszony, a folyami kikötő folklórjának része. Mindenki ismeri, mindenki szereti. Marcelt félig-meddig ő nevelte a hontalan folyami emberek között. Tájékozott, pletykás, derűs, nagy dumás. Saját magának is mindenféle kacatokat gyűjtöget, de seftel is bőszen. A nagyra-nem-törő vállalkozó-ügyeskedő kisember archetípusa – és valamelyes anyafigura is mindenkinek. El van bűvölve a világkiállítás újdonságaitól, megállás nélkül járja a pavilonokat, és hurcolja vissza a kikötőbe a híreket a képtelenebbnél képtelenebb találmányokról és szerkentyűkről. Georgette-et különösen is szereti, fiatalkori önmagát látja benne, terelgeti, segíti – kicsit a nyakára is jár. Nem létező családja helyett választja magának. Nem meglepő módon derűje múltbéli tragédiát takar – magánya, kilátástalansága a kikötői közegben Georgette számára is mélyen elgondolkodtató. Nem idegen tőle a szélhámosság sem – túlélésre van programozva, amely ösztön a fiatal lányból még teljesen hiányzik.

HENRY

Rohonyi Barnabás
​Alkalmi rakodómunkás, stramm, daliás, huszonéves fiú. Meglehetősen tájékozatlan a világ dolgaiban, a város nem nagyon érdekli, egyszerű örömök és egyszerű gondok váltogatják egymást őbenne. Marcel kedveli, ezért, ha Párizsba érkeznek, mindig őt hívja melózni, sőt, néha magukkal is viszik, ha csak pár napos fuvarról van szó. Afféle apafigura a srác számára. Akit ezért aztán a maga éretlen módján eléggé össze is zavar, amikor a fiatal feleség megjelenik a képben. Különösen, hogy az ennyire lélegzetelállítóan gyönyörű. Henry feszült lesz a helyzettől, hirtelen tele lesz azzal, hogy ő is odébb akar állni, nem akar örökké rakpartokon trógerolni. Marcel hallani sem akar erről (mert őt akarja utódjának a hajós vállalkozásban). Henry már csak azért is menekülne innen, mert nem akar a szép feleség miatt balhét – tényleg nagyra tartja a mestert, nem akar megengedhetetlenségbe keveredni. Még elégedett is azzal, hogy milyen jellemesen intézi ezt, amikor teljesen a semmiből: a lány kezdeményezni kezd felé. Ettől összezavarodik, dacos, kiszámíthatatlan, veszedelmes lesz. Zavart szenvedélyességét a lány lángoló szerelemnek érzékeli – egymást így meghülyítve készen is állnának arra, hogy megszökjenek. 

MÔLE

Ficzere Béla
Rakodómunkás, Marcel régi szövetségese. Háborús veterán, aki a francia gyarmatosítás során adódó számos embertelen vérontásban részt vett. Ez kikezdte az idegeit, rémálmai miatt ordítozik álmában, ezért elcsapták a seregtől - Marcel magához vette, munkát ad neki rendszeresen. Môle az átélt szörnyűségek következtében egyszerre érzéketlen a borzalmakra és közben határtalanul kiváncsi a hétköznapi történésekre. Verőember, csempész, talán gyilkos is - és közben érzékeny, empatikus és szeretethiányos férfi, aki nagyon mohón veti magát a világkiállítás felvonultatta újdonságokba, érdekli a technika, a gépezetek, a néprajz, a művészetek: minden. Ami nem az, amit álmában látni szokott. 

PÖTYI MAMA

Grisnik Petra
​Száz évnél is idősebb kikötői hajléktalan néni. Főleg takarítással foglalkozik, de kortalan és fáradhatatlan, így dokkmunkásként, szakácsként, bérgyilkosként, testnevelőként, kertészként, építőipari segédmunkásként, tudományos főmunkatársként is foglalkoztatják. Részt vett a napóleoni háborúkban, a marokkói háborúban, ott volt Szevasztopol ostrománál, de dolgozott az Eiffel-torony építésén is. Több neves francia festőművésznek is modellkedett. Bejárta a világot, sokáig élt a gyarmatokon, többek között egy kis vegyesboltot üzemeltetett Kambodzsában. Váratlanul képben van a világ történéseivel kapcsolatban, állítólag ő végzett az utolsó mohikánnal. Jelenleg szabadúszó bélyeggyűjtő, köztiszteletben álló emberkereskedő és műkedvelő kórista a Notre Dame-ban.